Szövegíró a mennyekben – vicces ételnevek írása :)

Óóó, ma halmoztam az élvezeteket, ráadásul érdekes, és jóleső tapasztalattal lettem gazdagabb. A blogszöveg írás azért remek, mert közvetlenebb hangon kommunikálhatok az olvasóval. Persze, nem maradhatnak ki az ilyenkor kötelező kulcsszavak, hiszen a keresőmotorok is fontosak, de a blogszöveg készítés tipikus kellemest a hasznossal. Szóval ha blog, ha szövegírás, ha kötetlen: elmesélhetem mai történetemet, melyben egyszerre voltam szövegíró, és egyszerre megrendelő.

Szokásos túráink egyikét jártuk. Persze, a táv végén már úgy kopogtak a szemeim, hogy a fekete bika (melynek patája kopog a patika pepita kövein) legendája simán kukázható.

Ezért, immáron századszorra (és ezredszerre), ideiglenesen felfüggesztettem, és képletes, laza csuklómozdulattal sutba dobtam a tervet, hogy MA (is) nekilátok végre leadni azt az 5 kg (jó-jó, hat, de egy grammal sem több! – már amit bevallok) súlyocskát, amit valami istentelen, huncut ebugatta manó rám aggatott karácsony óta. Igaz, apránként, de azt folyamatosan. A furfangos dög!

A szép hosszú bevezető után (mely elsősorban azért íródott, hogy igazoljam tisztelt megrendelőim előtt, tudok én bevezetni, de még hogy!), jöjjön a lényeg, rövide(bbe)n, tömöre(bbe)n.

Jöjjön a tárgyalás!

Éppen beszállni készültünk autónkba, utolsó pillantást vetve az előttünk tornyosuló pályaudvarra, mikor észrevettem az éttermet. Kocsiajtó becsap, feltérképezés indul! Szimpatikus, jó dizájnnal csomagolt belső, semmi pucc, szól az elektronikus swing, kicsit több félhomály a kívántnál, de kit érdekel ilyen hangos kopogás mellett!

Leülünk, étlap (cuki, barátságos kiscsaj) érkezik, segédfény telefonon bekapcsol (hiába… látni bizonyos kor után, szemüveg nélkül, félvilágnál nem adatik meg mindenkinek).
Nyitom a mappát, elolvasok két ételnevet, felnevetek, mondom a férjemnek: figyu, micsoda tökjó kajanevek. Érkezett a jóleső érzés, amit perpill kívülálló szövegíróként tapasztalhattam meg. Olvasok ezer és ezer szöveget, ilyen marketingszöveg, olyan blogbejegyzést, de egyedi, vicces, vidám ételnevet még sehol. Illetve…

 

étlap szövegírása ételnevek írása

 

Írtam már jó pár bemutatkozó szöveget: személyes, privát, üzleti célra, önéletrajzot, szerelmes levelet, verset, kortes szöveget, megnyitóbeszédet, céges bemutatót, brosúrát, búcsúztatót, és köszöntőt, szórólapszöveget, weboldalszöveget is készítettem, de hányat! – nem, nem úgy hányat! 😀
De azokat olvasni más. Egyik sem tud meghatni – mindig szövegíróként figyelem a sorokat, nem tudok elvonatkoztatni.

Írtam én már akasztott embert is, és soha, de soha nem kértek egyetlen egy alkalmon kívül ételnév átkeresztelést, pedig nem egy étteremnek írt textus született a kezem alatt.

De hála istennek, lehettem szülőanyja ételneveknek is!
Imádtam! (Azt is, mint minden szövegírást!)
És imádta a megrendelő, és a teszt-csoportom is!

Szóval ott ültem az étteremben, és saját bőrön megtapasztalhattam micsoda remek dolog tudni, hogy nap mint nap, éppen így mosolyog az a rengeteg éhes ember az általam írt ételneveket böngészve, mint én most, a konkurens szövegíró munkája felett.

Kérdeztem cukikiscsajt, tudja-e, ki írta, de nem tudta.
nem bántam. Az étel finom volt, a hangulat tökéletes, és az az érzés…

És azt még meg sem említettem, hogy találtam egy ezüst karikagyűrűt egyik kilátóponton. 🙂

 

Call Now Button